2015. június 29., hétfő

TÖRTÉNETEK TUDÓSOKRÓL - Egyed László gyűjtése: Michael Faraday

Michael Faraday, a Royal Society tagja (FRS) (Newington Butts, 1791. szeptember 22. – Hampton Court, 1867. augusztus 25.) angol fizikus és kémikus, az elektrotechnika nagy alakja, aki magát természetfilozófusnak tartotta, jelentősen hozzájárult az elektromágnesesség és elektrokémia területeinek fejlődéséhez.    Amikor Faraday felfedezte az elektromosságot, megkérdezték tőle: mire jó ez? A válasz: miért, mire jó egy újszülött? És még egy választ adott: Őfelsége majd adót fog szedni utána.

(forrás: Egyed László, Wikipedia / illusztráció: File Petra)

2015. június 24., szerda

TÖRTÉNETEK TUDÓSOKRÓL - Egyed László gyűjtése: Niels Henrik David Bohr

Niels Henrik David Bohr (Koppenhága, 1885. október 7. – Koppenhága, 1962. november 18.) Nobel-díjas dán fizikus, aki az atomszerkezet és a kvantummechanika tudományterületén dolgozott. Tudományos kutatásai elismeréseként 1922-ben elnyerte a fizikai Nobel-díjat, 1938-ban a Magyar Tudományos Akadémia is tiszteletbeli tagjává választotta.

Niels Bohr egyszer egy patkót szögezett az ajtajára. Értetlenül néző barátainak ezt mondta:
Tudjátok én nem hiszek benne, de azt mondják, hogy akkor is használ.

(forrás: Egyed László, Wikipedia / illusztráció: File Petra)

TÖRTÉNETEK TUDÓSOKRÓL - Egyed László gyűjtése: Sir Isaac Newton

Sir Isaac Newton (Woolsthorpe-by-Colsterworth, 1642. december 25. – London, 1727. március 20.) angol fizikus, matematikus, csillagász, filozófus és alkimista; a modern történelem egyik kiemelkedő tudósa.

Korszakalkotó műve A természetfilozófia matematikai alapelvei, melyben leírja az egyetemes tömegvonzás törvényét, valamint az általa lefektetett axiómák révén megalapozta a klasszikus mechanika tudományát. Ő volt az első, aki megmutatta, hogy az égitestek és a Földön lévő tárgyak mozgását ugyanazon természeti törvények határozzák meg. Törvényei fontos szerepet játszottak a tudományos forradalomban és a heliocentrikus világkép elterjedésében.
Az anekdota szerint Newtonnak volt két kutyája, egy kisebb és egy nagyobb. Hogy ne kelljen állandóan az ajtót nyitogatnia, hogy kiengedje őket, vágott egy nyílást az ajtó aljába. Ezen azonban csak a kisebbik kutya fért ki. Ezért vágott mellé egy másik, nagyobb nyílást a nagyobbik kutyának.

(forrás: Egyed László, Wikipedia / illusztráció: File Petra)

2015. június 22., hétfő

TÖRTÉNETEK TUDÓSOKRÓL - Egyed László gyűjtése: Margittai Neumann János

Margittai Neumann János (Neumann János Lajos; Budapest, Lipótváros, 1903. december 28.  - Washington, 1957. február 8.) magyar matematikus.

Egyszer Neumann János késve érkezett egy matematikus társaságba, ahol azt vitatták meg éppen, hogy milyen vastagnak kellene lennie egy érmének, hogy ugyanolyan valószínűséggel essen az élére, mint fejre vagy írásra. Hosszas fejtöréssel ezt ki is számolták, amikor megjött Neumann.

Elmondták neki, hogy mit is csináltak, mire Neumann kicsit magába mélyedt, majd kis idő múlva megmondta az eredményt, amit a többiek hosszas munkával kaptak. Mindenki faggatni kezdte, hogyan jutott erre az eredményre, valamilyen briliáns ötletet vártak. De Neumann azt mondta: hát kiintegráltam (fejben).

(forrás: Egyed László / illusztráció: File Petra)

TÖRTÉNETEK TUDÓSOKRÓL - Egyed László gyűjtése: Rudolf Mössbauer


Rudolf Mössbauer, Nobel-díjas német fizikus:


Rudolf Mössbauer, aki a Mössbauer effektus felfedezéséért Nobel-díjat kapott, amikor már közölhető eredményei voltak, dilemma elé került. Az elsőbbségét mindenképpen biztosítani akarta, ehhez azonban közölnie kellett eredményeit valamilyen tudományos folyóiratban. Viszont úgy érezte (helyesen), hogy még sok új dolog rejtőzik a felfedezésében, ezért nem akarta valamelyik neves tudományos folyóiratban közzétenni, ezért egy kis német nyelvű folyóiratban publikálta. Nagy meglepetésére hamarosan több száz különlenyomat-kérést kapott (régen a tudományos cikkek írói megkapták a cikküket nyomtatott formában a kiadótól több példányban, ez volt a különlenyomat, amit más kutatótársaik rendelkezésére tudtak bocsátani).


(forrás: Egyed László / illusztráció: File Petra)

TÖRTÉNETEK TUDÓSOKRÓL - Egyed László gyűjtése: Bay Zoltán Lajos


Bay Zoltán Lajos (Gyulavári, 1900. július 24. – Washington, 1992. október 4.) magyar fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A 20. század világviszonylatban is meghatározó természettudósai és feltalálói közé tartozik. Nevéhez fűződik a magyar Holdradar-kísérlet, a fotoelektron-sokszorozó és a fénysebességre alapozott méterdefiníció.

Bay Zoltán mesélte, hogy gyerekkorában mindig kíváncsian figyelte a Holdat, és azt gondolta, hogy ha felmászna a templomtorony tetejére, akkor onnan el is érhetné. Lényegében ez a vágy vezette oda, hogy a Tungsramban dolgozva kifejlesztette azt a radart, amelyikkel sikerült visszaverődéseket észlelnie a Holdról.

(forrás: Wikipedia, Egyed László / illusztráció: File Petra)

2015. június 10., szerda

TÖRTÉNETEK TUDÓSOKRÓL - Egyed László gyűjtése: Oláh György

Oláh György, Nobel-díjas kémikus mesélte pályaválasztásáról:

Fiatalkoromban, még az egyetem előtt, sok minden érdekelt, a középiskolában a nyelveken kívül különösen a történelem, a filozófia, az irodalom és még sok minden más. Ezt soha nem bántam meg, mert amikor az ember elkezd egy tudományos pályát, akkor az idejének a legnagyobb részét leköti a kutatás, nem sok ideje marad másra. A pályaválasztásomat tulajdonképpen az döntötte el, hogy Magyarország kis ország, és gondolnom kellett arra, hogy olyan pályát válasszak, amiből meg is lehet élni. Hány filozófusnak biztosít megélhetést Magyarország? Ezért választottam a kémiát. Viszont amikor elkezdtem tanulni, megragadott a kémia.

Szintén Oláh György mesélte, hogy egyszer találkozott egy tudóstársával, aki azt mondta neki: most már elhiszem, hogy Ön magyar, csak a magyarok tudnak ilyen csúnyán angolul beszélni.

Oláh Györgyről mesélik, hogy az agya folyton jár, és ami eszébe jut, akár mondjuk úszás közben is, azt feljegyzi egy jegyzetfüzetbe. Ebben egy sor olyan gondolat is van, amivel azóta sem foglalkozott. Amikor erről a füzetről kérdeztem, így válaszolt:

Nem is egy, hanem sok ilyen füzetem van. Az az igazság, hogy a kutatás nem olyan, hogy az embernek van egy jó ötlete, és akkor ez mindig megvalósul: az embernek a legtöbb ötlete soha nem valósul meg, méghozzá sok minden miatt. Sok ötletről később kiderül, hogy nem jó, rájövünk, hogy miért nem lehet megvalósítani. De vannak olyan ötletek is, amelyeknek még nem jött el az idejük, de talán évtizedek múlva megvalósulhatnak. Szerintem a kutatás is olyan, mint a művészet. Azt hiszem, egy zeneszerző, festő vagy szobrász is sok mindent elképzel, de nem mindenből lesz befejezett mű. Ugyanez van a kutatásban is. Nekem az életben az örömöt mindig az jelentette, ha olyasmit csináltam, ami váratlant hozott, ami előre nem megtervezhető.

(forrás: Egyed László / illusztráció: File Petra)