 |
| kép forrása: www.brc.hu |
Új növénynemesítési módszerek – szabályozzuk, vagy ne
szabályozzuk, ezzel a címmel szervezett konferenciát nemzetközi részvétellel az
MTA Agrártudományi Kutatóközpontja a Magyar Tudományos Akadémián. A kérdés
megvitatását az tette aktuálissá, hogy az utóbbi években számos olyan új
módszer született a genetikában, amellyel pontosabban, célzottabban és úgy
lehet a növények (és az állatok) genetikai állományát megváltoztatni, hogy az
így létrejövő végeredmény az eredeti meghatározás szerint nem tekinthető GMO-nak,
mert ezek olyan módszerek, amelyek eredménye természetes úton is létrejöhetett
volna, csak éppen sokkal lassabban, irányíthatatlanul és kiszámíthatatlanabbul.
A konferencián besszélgetett Dudits Dénessel - a márciusi Csopa SzTK - Szeniorok Tudományos Klubja vendégével - Egyed László.
Egyed: Mi volt a célja annak, hogy összehívták az ezzel
foglalkozó európai kutatókat megbeszélni nemcsak a tudományos, hanem a
szabályozási részét is a kérdésnek?
Dudits: Mert egyértelműen látszik: ez a precíziós
genomszerkesztési technológia olyan tempóban fejlődik, hogy Magyarországot is
szinte biztosan érinteni fogja. Látjuk azt is, hogy van egy ellentmondás az
uniós, és a világ többi részén érvényes, például az amerikai szabályozási
rendszer között, és úgy gondoltuk, szükség van arra, hogy Magyarországon is
elinduljon egy sokkal inkább tudományra alapozott beszélgetés arról, hogy ez az
új technológia lényegében hová visz, hogyan illeszthető be a hagyományos
nemesítés módszerei közé, mert sokkal könnyebben tudnánk akár a politikusokkal,
akár a közvéleménnyel elfogadtatni ezeket az új technológiákat, ha ismernék
ezeknek az új eljárásoknak, és az így születő új „termékeknek” a lényegét.
E: Egyik előadásban az előadó húzott egy határvonalat a
korábbi géntechnológiai módszerek és a jelenlegiek között, mert véleménye
szerint ezek az új genomszerkesztési módszerek sokkal pontosabbak, célzottabbak
a korábbiaknál, és ráadásul az eredményül kapott növény olyan értelemben nem
GMO, hogy többnyire semmi olyan változás nem történik a génállományában, ami a
hagyományos nemesítés során, vagy akár valamilyen természetes folyamat, például
egy véletlen mutáció során ne jöhetett volna létre.
D: Éppen ezért fontos az a vita, amelyik ekörül folyik,
nevezetesen, hogy mi teszi a növényt GMO-vá, a módszer, amellyel nemesítették,
vagy a végeredmény, az új növény tulajdonságai. Szerintem az utóbbiakat kell
meghatározni, függetlenül attól, hogy milyen módszerrel hozták létre ezt az új
növényt.
E: Egyáltalán, az új nemesítési eljárásokkal nemesített
növényekről meg lehet állapítani, hogy milyen módszerrel történt a nemesítésük,
átalakításuk?
D: Az ilyen, úgynevezett genomszerkesztési módszerrel
nemesített növényeket nyugodtan lehet hívni irányított mutánsoknak, a
folyamatot irányított mutagenezisnek, hiszen a keletkező mutációk jelentős
része megtalálható a természetben is. Lényegében a természetben meglévő
molekuláris folyamatokra alapított új módszerekről van szó, amelyek alapvetően
irányítottan, célzottan egy kiválasztott génben egy adott nukleotidcserét –
mutációt – eredményeznek, nagyon nagy pontossággal. Egyébként ma is állandóan
genetikailag módosított növényekből és állatokból származó élelmiszereket
fogyasztunk, akkor is, amikor a korábbi technológiákkal nemesített növényekből
vagy állatokból származik az élelmiszerünk.
E: Ezeket az új genomszerkesztési eljárásokat nemcsak a
növénynemesítésben, hanem az állattenyésztésben is alkalmazzák. Itt az egyik
előadásban elhangzott, hogy sertésnél sikerült megtalálni egy olyan
génszakaszt, amelyik egy súlyos sertésbetegséget okozó vírus behatolását
lehetővé tevő fehérjét kódol, és ezt kivágva a sertések gyakorlatilag száz
százalékban ellenállóvá váltak ezzel a fertőzéssel szemben. Ennek a
vírusbetegségnek a következtében körübelül annyi sertés pusztul el világszerte,
amennyi hiányzik ahhoz, hogy a teljes emberiséget ellássuk sertéshússal.
D: Így van. Egyébként az állati genom szerkesztésének az
eredményei már sokkal közelebb vannak a gyakorlati bevezetéshez, mint a
növényeknél. Valószínűleg azért, mert a növénykutatásokat nagyon nagyon
hátráltatta és hátráltatja jelenleg is a GMO vita.
 |
| kép forrása: agroinform.hu |
E: Persze ez a sertés is GMO!
D: Hát igen, csak ez a sertés nem kerül ki a természetbe,
nem poroz be más élőlényeket. És hát sajnos az az igazság, hogy ma nagyon nehéz
tehetséges fiatal kutatókat találni a növénybiológiai kutatásokhoz, éppen
emiatt. Sokat segítene, ha elfogadná a politika és a közvélemény is annak a
lehetőségét, hogy legalább kipróbálhassa a magyar gazda is ezeket a növényeket.
Biztos volna előnye annak, ha lenne olyan elzárt kísérleti parcellákból álló
bemutató terület, egy géntechnológiai tenyészkert, ahova a gazdák odamehetnének
és megnézhetnék, hogy miről is van szó.
E: Mit lehet tenni?
D: Ez egy nagyon sziszifuszi munka, nekünk kutatóknak kell
az ismereteket folyamatosan átadni, terjeszteni, a tudomány tényeit folyamatosan
a közvélemény elé tárni. És ebben szerintem az Akadémiának is nagy szerepe
lehetne, mint ahogy például a francia akadémia már nyilatkozott arról, hogy a
genomszerkesztési módszerekkel előállított termékek nem tekinthetők GMO-nak, és
nem esnek az ezekre vonatkozó szabályozás alá. Jó lenne, ha az MTA is
megfogalmazna egy egységes állásfoglalást ebben a kérdésben – bát tudom, a
vélemények itt is megosztottak.
E: Egyébként miben hoztak újat ezek a legújabb
genomszerkesztési eljárások a korábbi géntechnológiai módszerekhez képest? Ha
jól értem, korábban beillesztettek a genetikai állományba két-három gént, azok
beépültek, most pedig egy precíziós „ollóval” elkezdik a géneket szabdalni,
igazítani, esetleg szakaszokat kivágni. Mennyivel jobb ez a korábbinál?
D: Annyival jobb, hogy tervezhető az egész folyamat, és
tervezhető a végeredmény. Tehát itt az ember már előre tudja az informatikai
adatok feldolgozása alapján, hogy mit várhat, mi lesz az eredmény, és ez hogyan
jelentkezik majd a növény tulajdonságaiban. Az első kísérletekben gyomirtónak
ellenálló növényeket állítottak elő, mert itt könnyen ellenőrizhető a változás,
könnyen kiválogathatók a megváltozott tulajdonságú növények. De már biztosan
készülnek azok a növények, amelyek szárazságtűrőek, vagy például amelyeknél
megnövelik a mag méretét. Mi is dolgozunk egy olyan génnek az elcsendesítésén,
kikapcsolásán vagy mutáltatásán, amelyik a mag méretét határozza meg a
gabonaféléknél. Szerintem nincs olyan tulajdonság, amelyiknek van pozitív
gazdasági, agronómiai, környezetvédelmi, vagy éppen egészségügyi hatása,
amelyet ezzel a technológiával nem próbálnak majd befolyásolni. És ezekkel az
eljárásokkal nemcsak szerkeszteni tudjuk a géneket, hanem fel is tudjuk
térképezni azokat.
E: Lesz áttörés?
D: Már megvan.
E: Nem a tudományban, hanem a társadalom hozzáállásában.
D: Ha nem bíznék ebben, akkor nem csinálnám. Meg vagyok
győződve arról, hogy előbb-utóbb az emberek be fogják látni, hogy szükség van
ezekre a technológiai fejlesztésekre, és szerintem, bár lehet, hogy most még
utópisztikusnak tűnik, de ha az Európai Unió engedélyezi azokat a növényeket -
egyébként ezek elvileg GMO-k -, amelyek a magyar gazda számára fontosak, akkor
a gazdák át fogják gondolni a dolgot. A magyar gazdának egyrészt nagyon nagy
szüksége lenne kukoricabogárnak ellenálló hibridekre. Évente négymilliárd
forintot permeteznek ki a gazdák a kukoricabogár elleni védekezésül. Szerintem,
ha elérhető lesz akár génszerkesztéssel, akár hagyományos GM technológiával
kukoricabogárral szemben ellenállóvá tett növény - ezek az utóbbiak megvannak,
ezeket Amerikában termesztik, és az európai engedélyezési folyamatban benne
vannak -, akkor a magyar gazda is végig fogja gondolni, hogy inkább nem
permetez, hanem használja ezeket a hibrideket. A másik a szárazságtűrés. A
klímaváltozás rengeteg problémát vetít előre, amire fel kell készülni. Ezért
szükségünk van olyan növényekre, amelyek jobban hasznosítják a vizet, jobban
bírják a száraz periódusokat, így kevesebb a terméskiesés. A harmadik pedig a
Phytophthora gombának ellenálló burgonya. Egy gazda hat-hét alkalommal permetez
a burgonyavész ellen. Ezt meg lehetne spórolni. És nem kockáztatnák az
egészségüket és szennyeznék a környezetet a permetezéssel kijuttatott
vegyszerrel. Tehát úgy gondolom, hogy ez az a három olyan termék, amelyik
gyakorlatilag már a fejlesztés, és az Unióban a végső engedélyezés fázisánál
tart, amelyik a magyar gazdának is fontos. Szerintem előbb-utóbb ők fognak
jelentkezni, hogy ezeket ki akarják próbálni.
Egyed László tudományos újságíró írásai az alábbi rovatainkban érhetők el: Tudomány az életünk, CT - Csopa Tudás, Történetek tudósokról
A Csopa SzTK - Szeniorok Tudományos Klubja programunkról itt olvashatnak bővebben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése