CT - Csopa Tudás: Meghalunk a fizetésünkért?

CT - Csopa Tudás rovatunkban ezúttal is Egyed László szemezget az elmúlt hónapok tudományos híreiből.

A Rajk László Szakkollégium Jeffrey Pfeffert, a Stanford Egyetem professzorát választotta meg a 2016-os év Herbert Simon-díjasának. A professzor május 22-én tartott nyílt előadást a Tudományos Akadémián Dying for a Paycheck: The Workplace and Human Sustainability (Meghalunk a fizetésünkért: a munkahely és az emberi fenntarthatóság) címmel.

Jeffrey Pfeffer szerint  a munkahely megbetegít(het), szó szerint. Azok a vállalatok, amelyek jó munkahelyi körülményeket teremtenek, nemcsak elkötelezetté teszik dolgozóikat, és növelik a bevételüket, hanem javítják alkalmazottaik fizikai és szellemi egészségét, növelik várható élettartamukat. Miközben az egészségügy helyzetét vitatva szó kerül az egészségbiztosítási rendszertől,  az életmódról, az egészségügy hatékonyságáról, nem esik szó a munkahelyi körülményekről.

Jeffrey Pfeffer

Előadásában sorra vette azokat a munkahelyi körülményeket, amelyek növelik a megbetegedések, de akár a halálozás előfordulását. Véleménye szerint a munkahelyi ártalmak súlya összevethető a környezeti ártalmak súlyával, és legalább ugyanolyan fontos cél kellene legyen a társadalmi, emberi fenntarthatóság, mint a környezeti fenntarthatóság. Már csak azért is, mert a munkahelyi ártalmak okozta megbetegedések súlyos terhet jelentenek az egészségügy számára.Vegyünk sorra néhányat az előadásban elhangzottakból.

Egy 2002-ben a British Medical Journal-ban megjelent cikk szerint,  25 éven át követve a vizsgálati alanyokat, azoknál a dolgozóknál, akiknél magasak voltak a munkával kapcsolatos követelmények, de erre kevés volt a ráhatásuk (munkahelyi autonómia), több, mint kétszer gyakrabban következett be szív-érrendszeri betegség okozta halálozás.

A  National Institute for Occupational Safety több vizsgálat áttekintéséből kimutatta, hogy a munkahelyi túlterheltség miatt nő a munkahelyi balesetek száma, gyakoribb az elhízás, a dohányzás, az alkoholizmus, az egészségi problémák, és nő a halálozás is. 

Kimutatták az összefüggést a munkahely-család konfliktus és a kábítószerhasználat, a depresszió és egyéb kedélybetegségek, valamint az általában rossz egészségi állapot között. 

A munkahelyi igazságtalanságok is egészségügyi kockázatokkal járnak, pszichiátriai rendellenességekhez, betegség miatti távollétekhez vezethetnek, a dolgozó az egészségi állapotát rossznak ítéli meg (Pfeffer szerint az egyén saját megítélése a legjobb jelzője a rossz egészségi állapotnak).

A vállalati leépítés is súlyos egészségügyi következményekkel jár, mind az elbocsátottaknál, mind a megmaradóknál. Nagyobb leépítés után a munkahelyen maradóknál nő a dohányzás gyakorisága és a betegség miatti távolét gyakorisága is. Az elbocsátott férfiak között az elbocsátást követő négy évben a halálozás 44 százalékkal nőtt, egy a Journal of Human Resourses-ban közölt tanulmány szerint, miközben ez nőknél nem változott, és férfiaknál sem hosszú távon. Azonban rövid távon mindkét nemnél kétszeresére nőtt az öngyilkosság és alkoholizmus miatti halálozás.

A túl hosszú munkaidő mintegy 20 százalékkal növeli a halálozást.

Ugyancsak rossz hatással van a dogozók egészségére a több műszakos munka, ez mintegy 30 százalékkal növeli a megbetegedések számát.

Pfeffer professzor azt is elmondta, hogy Európában több, mint 20 százalékkal alacsonyabbak a munkahelyi körülmények miatti egészségügyi kiadások, mint az Egyesült Államokban. Becslése szerint az Egyesült Államokban az „egészségtelen munkahelyek”  az egészségügynek évi 180 milliárd dollár többletkiadást jelentenek, és évente 120 ezer ember hal meg ezek következtében.

Ráadásul mindezek kiküszöbölése, a nagyobb autonómia a munkában, a munkahely-család konfliktus csökkentése, a munkahelyi igazságosság, a támogató környezet növeli a termelékenységet, csábítja a jobb minőségű munkaerőt, növeli a dolgozók elkötelezettségét, csökkenti a hiányzásokat – a Fortune magazin „100 legjobb vállalat, ahol jó dolgozni” listáján szereplők rendre jobban teljesítenek másoknál, még a tőzsdén is.